Ugye, milyen blikkfangos cím??

Az őszintét megvallva inkább......dolgozom rajta!......és folyamatosan dolgozom!

......mert akkor van vége, ha VÉGE van.

Értitek, ugye?

Egy beköszönő - röviden magamról - fogalmazáson fáradozom, de nem jön össze.

Most soroljam fel az iskoláim???

Igaz, az is adhat némi infót és azonosulást nektek velem! 

NOHÁTAKKOR:

Ferencz Anikó vagyok, 1960-ban születtem májusban!!!Ez fontos, nekem igen! Szeretem ezt a hónapot.

2 gyermekem van, egy 18 éves lány és egy 16 éves fiú. Nagyon büszke vagyok, hogy mindkét nem megadatott nekem gyermekekből!! Az más kérdés, melyiknek mit tudok átadni, pláne mostanság ebben a korban...pedig nagyon erőlködöm - különösen, hogy most túl vagyok egy rákon, 4. éve. Az emberlány, jelenesetben ÉN, ilyenkor azt hiszi felfedezte a forralható meleg vizet és egyedül az az út, az a megküzdés az igazi, amit ő járt végig. Különösen nehéz tud lenni, ha egyébként is egy ilyen kéretlen tanácsadó típus...

Gondolhatjátok nem lehet könnyű a gyerekeimnek lenni.

Csak az vigasztal, tudom senkinek sem könnyű.....egyre inkább tudom és elfogadom.

Ezt tanultam 3 éven át. Azért csak 3, mert ugyan 2006-ban voltam beteg: mellrák, de egy év a terápiáról szólt - én nem tudtam jobbat akkor és valahol el kellett kezdeni a gyógyulást!

Ezek a kezelések eléggé bezsongítanak, ha olyan anyagokat veszel fel a testeddel, amiket mindig is elítéltél a szájaddal!!!!

Azt gondolom, most csak úgy meglebbentek néhány témát. Vannak kedvenceim, amin szeretek, szeretek és fogok is elmélázni, NEKTEK, ha érdekel benneteket hogyan éltem meg a rák segítségével az elmúlt életem – hogyan próbálok önmagam, az énazonos Ferencz Anikó lenni.

Folyt.