SZÓVAL, vissza a tényekhez: általános iskola 1974–majd gimi, érettségi 1978.. kerttervező szerettem volna lenni!
De ezt akkor még nem tudtam ilyen pontosan.
Akkor még csak úgy tűnt a diploma megszerzése a nagyon fontos!!!
(Tiszta hülyeség, még ma is látom szülőkön, hogy „mán mindegy mi, csak diplomás légy -a papír kell” sürgetést a gyerekkel szemben.) Hát lediplomáztam,ott ahova felvettek.
Elvacakoltam 3 évet a kertészeti egyetemen – tartósítóipari üzemmérnök lettem, hőátadási együtthatókat számoltam, pedig mindig is a virágok , a dekoráció, a térrendezés vonzott.
Maszek virágosnál dolgoztam a temető mellett,a húgommal együtt, hogy utazhassunk-állandóan bütyköltem, készítettem, csomagoltam, ajándékoztam valamit, valakinek-ez volt számomra az önkifejezés, no meg a karácsony!!!
Térrendezést babaház-készítéssel éltem ki – olyannyira, hogy mikor a családban „elszaporodtak” a gyerekek mindegyik kapott szülinapjára egy-egy babaházat babával, filctollkészlettel - mert amit én csináltam, minden hófehér volt, még a bútorok is, neki kellett dekorálnia kedvére, ha érdekelte a dolog.
Most már látom az összefüggéseim, kezdem látni egyre jobban.
A rákom előtt meg csak szörtyögtem, szenvedtem az életem úgy összességében – meg akartam felelni, ha éppen másnak nem is, de a magamnak magamról alkotott képnek, ami nagyon szigorú, nagyon kemény erkölcsi normákat, de minden tekintetben erősen korlátozott létet engedélyezett nekem - engedélyeztem magamnak! Micsoda barom voltam.....
Folyt.