Rólam

Ferencz Anikónak hívnak. 50 éves leszek az idén. Van két gyemekem: egy 18éves lány és egy 16 éves fiú. 2006-ban mellrákom volt. Operáció, kemoterápia, sugárterápia,egy ideig hormonterápia-így kezdődött a gyógyulásom. Hogy miért írok? Hogy kiírjam magamból. Hogy jobban lássam az összefüggéseket, vagy hogy más lássa és okuljon belőle. Kívülről látni könnyebb...más szemében a szálkát is!!! Vagy hogy erőt adjak, vagy hogy egyfajta megküzdést mutassak...vagy lehet hogy mindig is írni akartam csak nem állt össze a kép, eddig. ÍROK.

Elérhetőség

legyoztem@gmail.com

Számadás OM!

2014.01.03. 00:14

szerző: FerenczAnikó

2014.!-D)[1].jpgBúék 2014!                                                                                                            Szerencsepogi ezévre!


Idén vagyok 8. Új 8.

Megtanultam hinni, bízni. Gyermekeim folyamatosan eloldozom magam mellől...exxel és családjával szilvesztereztem...

Itt fáj-ott sajog...gyógyul MINDEN. A régi "sebek" oldódnak...54 leszek idén hivatalosan.

Suskaköri tag vagyok-szobabiciglim lett suskáért! Egy éve nordic walking botom szintén suskáért. Mozgok.

Szívem erősitem a biciglivel...majd lesz mélyvázas női bringám is....suskában tanulom a pénz elengedését...a bőkezüséget...testvéremmel vásároztam-pénzt állt a házhoz-továbbadom, jótékonykodom...csudajó, bár néha újra rám tör az aggódás-elhessegetem.

Találkoztam valakivel egy társkeresőn-csak egy lemez maradt belőle: Bagdi Bella : BŐSÉG lemeze...biztosan nem véletlen! TANULOM a bőséghez való hozzáállásom, Louise Hay Éld az életed könyve segít- a BIBLIÁM....  a Titok filmmel öblögetem az agyam.

Már 1 éve" lebegek". 8 hónapja gyermekeim fizetik a rezsit-LAKÓTÁRSAK vagyunk....a lányom 2 hónapja inkább a barátjánál van-de még mindig,ő is belead. Nem mentem vissza a "mókuskerékbe".

Szerencsém van!...vagy a tudatos, figyelő nevelés lassan beérik: támogatják egymást érzelmileg, ők ketten, akik nagyon sokáig a legfontosabbak voltak számomra.Még most is-bár már nővőm kifele magam Magam! ÉN vagyok, akit képviselnem kell-most már újra ÉN következem.

Terveket szövögetek- egyre újabbakat, azt csinálom-amit szeretek egyre inkább és kizárólagosan.Illetve tanulom úgy csinálni hogy élvezzem azt is, amit meg kell csinálnom, mert szeretném, ha meg lenne!

Aktivkorúak támogató segélyén vagyok. Van egy új önéletrajzom, ami tartalmazza mit szeretnék csinálni-hiszem megtalálom azt, aki ezekben a tevékenységi körökben "alkalmaz". Egyenlőre még suskáért fözők egy családnak hetente 1x...dekorálok, ajándékot csomagolok...LOMTALANÍTOK-eladom a régi kincseim..egyre többen ismernek a suskakörben. Hiszem, hogy ez fontos, hogy előrébb/feljebb lépjek. A kapcsolatok repítenek-segítenek.Egyre könnyedébben haladok - érzem. Egyszerűbben létezem,sokkal kevesebb dolog fontos.Már 5 éve nincs TV-m, egy éve gyermekeimnek sincs!!

BÍZOM. A végtelen Univerzum intelligenciája bennem van-támogat engem.

Anyukámtól sokat hallottam mikor már bölcsült: "Úgy még soha sem volt, hogy sehogy se lett volna!"

Vagyis: Mindig lesz valahogy!

HISZEM.

Megvan a rendszer, a társadalom értelme...jó ha ismered a szabályokat, mert akkor találod meg a kiskapuidat-a saját megoldásaidat...egyre bátrabban vállalom magam. Ha nem tetszem, már nem megyek le hídba miatta...egyre kevésbé tudnak megzsarolni vele!.....jó vállalni azt, aki vagyok-mindenestül. Ki mondta,hogy bármiben is tökéletesnek kell lennem...elég ha csak törekszem rá! Társaim, pedig segítenek.Nekik meg én adom meg, amiben ők kérnek segítséget. S ez így van jól.

Béke - Áldás - Jólét!

BOLDOG ÚJÉVET MINDENKINEK - találd meg Önmagad nyugalmát/békéjét, kívánom NEKED, őszintén!

Ha nem menne azonnal,:segít a nervesplege, a vérnyomáscsökkentő...stb. A kis "lábak" fontosak-legyen belőle sok!...vagy a kompenzáció-az is ki van találva- használjuk!

De addig is: a céljaid ne téveszd szem elől!

Címkék: tv újév bőség lakótársak suska SZÁMADÁS UNIVERZUM

Szólj hozzá!

HIT

2012.07.23. 12:35

szerző: FerenczAnikó

52.jpg

Néhány éve beteg voltam: mellrák.

Előtte a munkahelyemen próbáltam elütni a munkaidő vége előtti üresjáratot vagy épp fönők nélkül voltunk…és a neten játszva,(akkor még bejöttek az oldalak) kártyákat húztam, jósgolyókat, feng shui és egyéb lapokat látogattam…szerettem, mert megerősített hogy én vagyok ÉN, és hogyan menjek tovább az utamon - ha megértettem egyáltalán. ….és mert elvarázsolt a rejtélyessége a magyarázatoknak.

Az jött ki:” meg KELL tanulnom BÍZNI. Nem lesz könnyű, és hosszú lesz a folyamat.”

Aztán lebetegettem.

Azóta is tanulom.

6 éve itthon vagyok, most jár le a járadékom.

Köszönöm. Nekem volt szociális háló – vagy „mert én megérdemlem!”

Ebben az évben az egzisztenciális lebegést gyakorlom. Ez következett „a tananyagomban”.

Nem megyek alkalmazásba – tudom ki vagyok, mit akarok, mire vagyok képes könnyedén-izzadság nélkül….vannak uj kapcsolataim és még keresek továbbiakat…velük, segítségükkel értékesítem magam a piacon. Az biztos, hogy ilyen csajra szükség van – egyedi vagyok…effelől nincs kétségem….csak a hogyan várat magára…alakul, a saját ritmusomban és közben beérek a projektjeimmel együtt.

 

Tegnap, 2012.július 22-én a Zöldkrajcáros ökovásáron húztam egy fűszernövénykártyát:

KORIANDER.

jelentése:

„Bátorság és sikerülni fog…”

Én állok elébe.

Üdv

fean

Címkék: hit alkalmazás lebegés jósgolyó

Szólj hozzá!

Együttérzés

2012.02.20. 20:40

szerző: FerenczAnikó

 

 

Félelmetes szó. Számomra.

Viszi az energiáim.

Lányom most költözött – bontogatja szárnyait…

Emlékszem magamra ilyentájt, ahogy MOST kunkorodnak az események….közben folyamatosan megy egy másik film is a fejemben : ANYÁM és ÉN.

PÁRHARCUNK. (Sok párharcom volt-ilyen típus voltam.)

Most igyekszem együttérzésből nem blokkolni gyermekem törekvéseit.

Ha látszólag utál is (gondolom segítve ezzel a leválást) megértem őt, mert emlékszem.

„Szegény” anyám mit élhetett át akkoriban !?....

Leteszem ezt az érzést vagy „mindent mértékkel”, ahogy Szolón mondta egykor.

Reng a lelkem, érzéseim ellenére bízom magamban – elfogadom érzéseim – átélem és elengedem őket, ahogy lányom is….Biztosan itt az ideje.

Van úgy, hogy „akkor szereted igazán, ha elengeded”…valami hasonló.

Együttérzek, könnyedén, másokkal…szinte bárkivel. Látom azt is, milyen nehéz neki is.

Én irányítom elmém – vigyázok hát, hogy ez az érzelmi hozzáállás ne szívjon le, ne bolondítson meg –ne pörögjek az érzelmi árvízem közepén, mint régen tettem.

MÉRTÉKKEL, tehát.

 

Veszélyes szó.

Ezt vártam másoktól, mindig, minden helyzetben, sokáig. Ráutaló magatartással – én adtam mintát, igyekeztem ezt adni mindenkinek, „szórtam két kézzel” szinte mindenki felé - mert ezt vártam másoktól…erre volt szükségem, „erre hajaztam”.Azt akartam, hogy mindenki „értsen”, hogy együttérezzen velem, hogy nekem adjon igazat – mert én aztán jól látom a világot! Annyira „éhes” voltam, úgy felfokoztam ebbéli elvárásom, hogy még betegségektől sem riadtam vissza. Életem meghatározó élményei ezek átélése/megélése. Már tudom, ez a negatív figyelem - amit elértem vele. Betegségekkel akartam felhívni magamra a figyelmet, ahogy a gyermekek, szüleikét.

Megjegyzem, mivel ennyire el voltam foglalva elvárásaimmal, észre sem vettem vagy csak ritkán és nehezen, ha valaki megpróbálta megadni nekem az együttérzését. Ez így szokott lenni. Kevésnek találtam azt is. Még, még akartam belőle…állandóan elégedetlen voltam érzelmileg……..nem volt könnyű.(.. és nem is láttam a világot épp magamtól)…ahogy leírom, MOST áll össze igazán a kép – tényleg ilyen boldogtalan voltam.

BÉKE van és csak morzsák ebből az attitüdömből. Hála Istennek!

 

MOST alkotón, teremtőn állok a világhoz.

Nem várom el, csak adható – nem követelhető, ahogy a többi érzés sem.

Ha kapom jó, ha nem …akkor én tudom magamról, hogy mit-miért csinálok/csináltam.

Azt hiszem VAN, aki kíváncsi rám.

ÉRZEM, ki érez együtt velem. Megtanultam.

 

üdv.

f.a.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Címkék: veszélyes béke van félelmetes adható párharcunk együttérzek

Szólj hozzá!

Pártatlanság

2012.01.18. 15:32

szerző: FerenczAnikó

…nekem ítéletnélküliség.
Nehéz.
Gyakorolom.
Nem a „szenté-avatás”om miatt -az sosem leszek ! Emberből vagyok.
Azt gondolom, ha kategorizálom embertársaim, magam zárom magam korlátok közé.
…idővel aztán egyre szükebb térben engedek magamnak mozgást, választási lehetőséget.
Lehet Józsi hasonlít külsőleg Robira. Tán még megmozdulásaiban is van hasonlóság…
Ahogy hozzálát egy feladathoz, ahogy a problémákat kezeli…DE LÁM: ahogy egyre többet beszélünk, kiderül róla, hogy szereti Rembrandtot, az impresszionistákat…a kedvenc nasija neki is a csokis palacsinta…és már látom is – kezdem meglátni : sokkal nyitottabb, mint Józsi volt –a felmerülő problémákat megnyugtató nyugalommal kezeli….
Még most is érzem a hasonlóságot, de már egészen másként tekintek rá. Érzem a különbözöségét, a másságát – ez az emberi sokszínűség gyönyörködtet.
Kiderült, hogy milyen segítőkész adóbevallás ügyben.
Jó, most sokan mondhatnák: ő férfi, én meg nő vagyok. Igen. Ez is benne van.
… már körültekintőbb, türelmesebb vagyok. TALÁN-REMÉLEM! Rájöttem, ha eddigi talpasztalataim kliséit húzom másokra –nem fogom megtudni, mert nem is látom milyen emberrel van dolgom, esetleg egy lehetőséget is elhalasztok általa, mind munka, mind privát ügyben. Arról nem is beszélve, hogy ahogy én tekintek rá, ahogy kezelem..amilyen ENERGIÁKAT közlök felé, ő is öntudatlanul az eredendő bizalmatlanságom fogja visszaigazolni.
Fogalmam sincs HOL TARTOK.
Csak érzem „tudok” dolgokat, gyakorlom. Ha kinyitom a szám, újra és újra ezeket a téziseket foglalom össze magam számára. Másoknak úgy tünhet „okoskodom”, kiselőadást tartok.
Ezért néha hangsúlyozom is, hogy MAGAMBÓL  indulok ki és elsősorban ezek nekem fontosak. Hiszen csak a magam tapasztalatából tudok beszélni, véleményt alkotni. A magam szemével látok, amit az én agyam írányít – ezért azt látom, ami nekem fontos, ami nekem kell utam bejárásához vagy amit én akarok látni.
Így eleve „magamhoz húz a kezem”. Nem vagyok „pártatlan”- egyre inkább a „saját pártomat fogom” – Ki képviseljen, ha én magam nem képviselem?
Képes vagyok beleérezni más helyzetébe magam –ilyenkor megértve az ő látásmódját, akár magammal szemben is igazat tudok adni másnak. Megértve, de nem biztos, hogy elfogadva.
Hisz ha egy hajóban ketten vagyunk, jó ha egyeztetjük nézeteinket.
Próbálkozom. Bár Yoda állítólag azt mondta:”Tedd vagy ne tedd, de ne próbálkozz!”
Akkor gyakorolok, illeszkedek, boldogulok. Magam és mások hasznára – igyekszem.
A saját pártomat fogva, de már legalább nem tagadom-megengedem magamnak, hogy magamat képviseljem.

 

Címkék: hasonlóság másság klisé energiák ítéletnélküliség pártom megengedem

Szólj hozzá!

Ki vagyok én?

2011.06.08. 19:16

szerző: FerenczAnikó

....színjátszom, kórusba járok, önkénteskedem...........rákellen, ökoszolgálat...kedvencem az Identity társasjáték! Jó, mi??? A cím után...:-D)))ez a tokavonalam....

Identity klubokat akarok. Hiszem, hogy ez mindenkinek jót tesz manapság.                                                       

Lomtalanítok sokat, sokszor jelképesen dobok ki cumót, ha el bírom engedni - mert az a szomorú időszakomra emlékeztet. 

Rendezkedem - sokan mondják egy lakber. veszett el....nálad! Folyton dekorálok, mindig szépítek valamit, akár a helyzetem is.... Azt is szokják mondani idealista - de már nem bánom. Lényeg jól érezzem magam a bőrömben!

Baromira lassú vagyok - kényelmes. Szeretem a saját ritmusom alkalmazni - jól érzem magam benne, nagyon. És már meg is engedem magamnak ezt. Öt évembe telt míg ezt "visszakaptam", újra rátaláltam. Néha még azért vannak önmarcangolások: indulj már, cselekedj már...de ezeket másoktól hallottam, anno. Csak bekúszik a fejembe, ha elégedetlen vagyok magammal valamiért és ilyen könnyen adódik a mai világban...ahol minden úgy rohan.

Magamat szeretném "kihelyezni" - értékesíteni -ÚGY, AHOGY VAGYOK.(Brigit Jones 1.). Készítenék egy oldalt magamról, ahol elmondanám mit csináltam eddig, amit örömmel vállalok tevékenységként a továbbiakban is. Kis gond, nem értek a pc-hez eléggé, ezért tanfolyamra mennék, webszerkesztőire...ha nem így vagy úgy, eljutok ahhoz, amit akarok. Hisz már most is itt vagyok a neten a Rákellen alapítvány jóvoltából.

Mivel nagy dekoros vagyok, szeretnék kézmű foglalkozásokat tartani. Persze jó a festés terápia is, de nekem még jobb a tárgykészítés, a tárgyak átváltoztatása...semmiből szinte, valamit készíteni. Ilyen csak nekem lesz, ráadásul én csináltam két kicsi kezemmel.    ÉLJEN A KREATÍVITÁS!!! Persze a leghálásabb kis srácokkal dolgozni....szeretnék!Olyan szép dolog hagyni őket kibontakozni- minimális írányítással....ez hívnám tehetséggondozásnak, kreatívitásfejlesztésnek.

Nagyon szeretek KÁVÉZNI! Most, hogy így lelassultam, jobban és többet látok meg magam körül...és nagyon kevés elég már. Ami nekem nagyon fontos (mint mindenkinek, sanszos) az emberi kapcsolatok. Tanulom, hogy mondhatom el, ami a szívemen - mert már régóta erre készülök, hogy önazonosak legyenek a mondataim, lehetőleg minél több alkalommal. Utálatos dolog ez a szépíkézés: jaj nehogy megbántsam....akár a főnököm is. Aztán meg a felgyűlt haragot - bosszúságot a vétlen kapja majd, mikor gátszakadásom van - mikor betelt a pohár vagy magam sem tudom mért érzem magam sz.rul egy-egy találkozó után!

Nehéz eset lennék?                                                                                        Nekem jó - ha neked nem, szólj!..vagy kérj!

üdv.f.a.

 

 

Címkék: rendező kényelmes színjátszó identity klub lomtalanító kávézós öt évem kreatíva

Szólj hozzá!

Szeva.

Utálkozom magam…miért is?

Mindent megmagyaráztam magamnak, lyányomnak…

Mégis bocsi- bocsi -bocsi ezerszer…nem bírom abbahagyni az önmarcangot, látszólag!

 

Mi a pics’ van ???

A lyányé a cica. Átvállaltam-lakjon velem, mert nedves lakásba költözött. De komolyan gondoltam.

Majd visszamondtam. Bepara - komolyan.

Most csendben utálom magam, mert megbízhatatlannak tartom magam.

 

Nekem kell a macsit „vinnem”? Én vállaltam?

Nem.

Mért venném ki a kezéből???

Önállóságot a lánynak.

 

Bizalmatlan voltam??

Igen, as’szem.

 Beavatkozás - kézből kivevés - bizalmatlanság.

Megoldja!

 

Nem számit a pénz csak az együttlét délelőtt a lànyommal – délután mért parázok a macsi miatt és egy szaktanácsadóval rágerjesztem magam….miért?

Macs tekintetében nagy a gyakorlata - de gyerekben mögöttem tart.

BIZALOM mindenképp, minden esetben, némi felkérdezéssel, elsösorban GYERMEKEIMNEK!!

 

Csak ülök.

Nem akarok haladni dolgaimmal: mosogatás, főtt étel minőségének megítélése a frigoban…

Fiamnak tolom át…gáz! Mesélem neki.

Ő ad megerősítést - pedig már biztos unja.

 

Ex tovarebben folyton - kihasznál….....mást-meg én ....??

 

Jó volt lánnyal – maccsal itthon, illetve lány többnyire rosszkedvű volt….tán a fiúk….!?

Ami neki jó ….nekem is – macsról ujra beszéltünk.

Tudd mindent, amitől paráztam.

Fosós nyünyő vagyok, aki szeret intézkedni, segíteni.

Alárendelődik anyuci – lány arca a villamoson ”megalázó” számomra – mit össze lihegek neki és ez van. Vagy nem is rolam szol az arca...önmagàt tükrözi.....?

 

Állandó megerősítés szükséges, nekem.

 

Különben ÖNUTÁLAT, de nehéz!

Felvállaltam a macsit, de ezért nem fog hazajönni, visszaköltözni miatta - nem ígérheti ezt, megmondta….jogos.

Elhangzott, hogy egy hónapig lesz a próbaköltözés …….

 

Nem t’om mit akarok – most hiányzik a macs – de nem, inkább a lyány?????

 

Elköltőzik a lyány és megelégszem a macskájával - felvállalom helyette?????

De hát nem nekem kell a maccs, csak jó volt míg itt volt, el bírtam viselni…

 

Lyány képes terrorizálni érzelmileg – hagyom magam - arca a villamoson, kész büntetés…mint régen az apjáé!

 

Visszaléptem macstól –megsajnáltam, de én sajnálatból vállalok ?.. mint férjet is.

Valaki akarjon és hagyom magam, mint ex mondja új kapcsolatára - mint én is –EDDIG.

..

Megfutamodtam??

Nekem szabad. Megbocsájtom Magamnak.

Pont a gyerekemmel ? - Pont.

Most? Most!

Kijött belőlem.

Nem ő kérte, én ajánlkoztam, és meggondoltam… jogom van hozzá.

Csokit tudok venni, enni adni, ebédet fizetni….ha kér segíteni…állandóan ajánlkozom, hogy jó-fej legyek??!! Azért?.....magam miatt vagy önzetlen értük...???

Nagyon szeretem őket. Saját magam zsarolom meg, ők csak utánoznak, mikor így bánnak velem. Magam elé helyezem az ő érdekeik - akkor is, ha nekem nem jó??

Vajon MER KÉRNI ??? ...tölem,ha mégis szüksége lesz valamire...?

Kérjetek és adatik.

Én kérem, hogy segítsetek a lehető legjobban lerendezni ezt a helyzetet a lányom és a macsek számára is !

 

FIAM:

Aggódom a büdös router miatt is….

Önzésből - nekem is net külön???

Gyereknél büdösít…sugároz, az ő szobájában van minden ketyere!

Mért van az az érzésem, hogy gyerekeim rongálom??? Ártok nekik??

Anyám mondta??

Pszichodrámacsoport, no de állandóan?!

 

Jó-fejség, hogy nem mondják: állandóan parázol, hogy szarul csinálod...…unjuk.

Sok kritikát magamra vettem! Ex, anyám, tesóm, Bözsim  ….

SENKI NEM IGAZOL, hogy jól csinálod….Exem egyszer: ”nagy a türelmed a srácokhoz!.. és még jól is tartod magad!”

Felelősség a másik (a legkedvesebb) életéért??? GYERMEKEIMÉRT. De már 18-ak.

Állandó volt. A görcs.

Egyedül Éééééénnn ?? Mikor kicsik voltak……

Most inkább a macskát is ÉÉÉNnnnnn….?(túlpara,…bolhából elefántot/mondta ex.)

 

Nem. Ez a probléma az övé.(felelösség a cica utàn)

Nem is értem a lakhelyválasztását ?? Sajnálom a cicát..és közben az idillt siratom –

amiben Ő nem is érezte jól magát - morcot vágott itthon.

Elköltőzik és hazajár. Ez van : kísérlet - én támogatom, csak figyelmeztettem macska körülményeire – amit amúgy is tudott. Nagyjából mindennel tisztában volt.

BÍZOM A LÁNYOMBAN.

Gyakorolom.

(As`szem, legelöbb magamban kéne. NAGYON éS MINDIG.)

 

Címkék: kritika bizalom sajnálat önutálat bepara anya lyánya

Szólj hozzá!

Ötödéves

2011.01.29. 11:45

szerző: FerenczAnikó

Az ezévi évfordulóm: februárban leszek 5.éves.

Szólj hozzá!

EXEM

2011.01.28. 12:00

szerző: FerenczAnikó

......vigyázat, ha egy srác nem veszi észre milyen szerepkörrel hódít, beleragadhat egyikbe-másikba.

Az enyém az elesettet játszotta - karolj fel néma kiáltással....mindezt csak azért gondolom mert egy ideje rájöttem, a sajnálat amit iránta éreztem - erősen belejátszott a kapcsolatunkba. Örökös problémái az előttem lévő nőkkel ugyanez volt..eléadta a kisfiút, mikor felkarolták, biztonságban érezte magát leadott egy macsós karaktert,vagy inkább egy lázadó kisfiút...éreztem hogy ez a mamára dotálható, de mi ez nekem : Majd Én megmentem!!! Hát erre rá is izgultam, tartott 20 évig. Anyáskodtam. Azért szép is volt, mert idöközben itt-ott elismertük egymást, kicsit tán tiszteltük is...de ez a buta szerepjáték, mindig visszajött és a bízalom is csak fogyott. Nem egyenrangú felnőtt kapcsolat volt...bár néha szerintem az is volt benne. És ahogy Csernus Papa mondá': a szüleiddel nem lesz az igazi a párkapcsolatod!

Ki fog szeretkezni az anya vagy apapótlékával???

A legszomorúbb, hogy ÉN IS VALAMI HASONLÓT JÁTSZOTTAM úgy 30 felé,mikor hozzámentem. Becsületemre váljék,az utsó pillanatban elfogott a pánik,de munkával gyógyítottam....később ezt visszakaptam csőstül! Mikor kellett  volna a társasága ő ímigyen felelt: fönők vagyok, 30 beosztottal, nem érek Rád! A "beütésekhez" nagyon értett.

...de becsülettel húztam tovább,azt hittem így kell csinálni. Ha vállaltam, a halálig tart. Mellékesen a munkahelyeimmel is így voltam. Sanszos ez a rosszul értelmezett helytállás még a szocból szülöktől jön,vagy egy fajta attitüd, amibe elég sokan beleszorulunk és Magunk zárjuk Magunkat korlátok közé....elveink szilárdulhatnak és a mozgástér amit megengedünk magunknak minimális lesz...így aztán kifogásként gyakran hallható...én szeretem a munkám-nincs más választásom- a gyermekek-a válság... Mert nem látom a fától az erdőt!!!!! Tipice. Gyáva vagyok fellállni és assz'ondani : köszönöm, elég volt ! Más után nézek...és ez pepítában egy párkapcsolatban...akkor már két tűz között vagyol!! Tiszta "Cserna-papa" ! Hiába csipem a stílusát, bennem is van valami hasonló beszológatós...vagy csak szimplán utánzom.

Akkor assz'em a szeretet egy olyan dolog, amiért kuncsorogni nem lehet...akkor csak megsajnálnak. Szülőknél tán müködik ez a lelki zsarolás, oda-vissza gyermek és felnőtt között...tán itt tanuljuk meg ezt a játékot...látjuk a felnőttektől....és vesszük a mintát öntudatlan, nyitottan, kócos fejjel....később átlátjuk- kicsit lázadunk vagy nagyon...és újra meg újra belesétálgatunk. Mert szeretet az kell, de csak úgy kapható...ha adod! Tökre besértődtem,mikor ezt halottam egy karizmatikus embertől:Te adsz elöször...!!Ehhez bízalom kelletik - az meg kicsit kevés úgy átlagosan manapság, korral fordítottan arányos...DE VAN, MEGVAN!

KERESSSÜK HÁT TOVÁBB! Ki keres az talál,de legalábbis tapasztal és az sem elvetendő.

üdv.

BOCCS, a helyesírásért - ha írok nem gondolkodom,csak írok.

Címkék: szerepjáték ex bízalom apapótlék

Szólj hozzá!

Csend....

2010.11.27. 01:07

szerző: FerenczAnikó

 

sziasztok, egy ideje nem írtam. Bocccs, ha csalódnotok kellett, mert nem találtatok uj írást!

Tudjátok csend van. Persze ezzel egyidőben időnként elég sok minden zajlik bennem és köröttem...mégis állítom csend van. Várok.

Mire? A karácsonyra....hogy dolgaim, kapcsolataim lassan jobbá tegyem, elfogadhatóbbá számomra....hogy jöjjön a húgom külföldről együtt ünnepelni és jól érezzük egymást!

...hogy összejöjjünk nagycsaládilag és így is jól érezzük egymást!

Időközben megpróbáltam ujra alkalmazásba állni a régi munkahelyemen egy multinál....azt hittem valami új sül ki belőle! Hát nem: a régi helyzetbe cseppentem bele. Csodálkozom a kollegáim, hogy bírják ugyanott ilyen hosszan??? Tudhatnak valamit....mikor a szerződésem írtam alá tűzpiros voltam....éreztem valamit nem jól csinálok, de kellett a pénz! Eszter kolleganőm mondta: bármikor felállhatsz!

Képzeljétek másfél hónap után vettem észre, hogy még mindig nem merek "felállni"!!! Csak 3 hónapra kaptam az üzemorvostól engedélyt...éreztem meg is tudnám csinálni...de miért is??

Mikor fel is állhatok??? Megengedtem magamnak. Anyagilag keveset kaptam, ennyiért nem éri meg a kötöttség, a napi bejárás-fáradt voltam...fél munkaidőben havi 45.000-ért fizikai munka!!! Egy hétvégémbe került a döntés meghozatala, felmondtam. Amit 6 évvel ezelőtt kellett volna megtennem, most kisebb durranás volt - de nagyon boldog voltam, könnyű és szabad.

Kivülről tán hülyének látszom, de legalább megpróbáltam. Mikor elvállaltam hivatkoztam a pénzre, a társaságra (..mostanság nem nagyon van), új lehetőségre egy jólismert helyen-jól ismert emberek között...de az is lehet CSAK PRÓBA VOLT AZ EGÉSZ!

Most itt állok az uj projektjeimmel, július óta adószámot váltottam...de csak állok.

Most jön a karácsony: az Identity társasjáték-klubjaim kéne "nyomnom"....nem nyomom.

Megengedem magamnak, mert megengedhetem magamnak! Csend van. Tél van. Célállításra járok.Tanulok magyarul, a céljaim megfogalmazni Dr.Prezenszki Zsuzsától- mert míg a multinál sanyarogtam -8 év alkalmazásban -folyamatosan azt hajtogattam:....de jó lenne bejárás nélkül, otthon megkapni a fízetésem! ÉS MEGCSINÁLTAM! Egy betegséggel. Elöször táppénzen, majd rokkant nyugdíjasként kaptam a "fizetésem" bejárás nélkül. Ezek után, nem véletlen hogy érdekel mit is akarok igazán, hogy is akarom és azt hogyan jó  megfogalmaznom!!! A gondolat, a kimondott szó: SOFTVER! Hiszem. Ha nem pontos a megfogalmazás több időbe telik míg az elméd és tested együtt megvalósítja, de mindig megvalósítja valahogy. FIGYELJ HÁT ODA MIT BESZÉLSZ!....

...vagy ne is beszélj!-))))

Hallgasd a csendet! Meditálj! Találd ki MAGAD! Mit akarsz igazán??

...közben persze én is teszem a dolgom. Néha fözök, figyelek a gyerekeimre, dolgozom -igyekszem olyat vállalni ami érdekel és örömet okoz! Találkozom és beszélek az exemmel, a srácok ügyét egyengetjük!...no, meg a magunkét is.

DE BELÜL CSEND VAN. ..és fogalmazom a céljaimat...egyre pontosabban tudom mit akarok, bár kicsit még görcsösen...!

SZÉP KARÁCSONYT MINDANNYIOTOKNAK!

(Most vettem csak észre miközben itt szaporítom a szót, odakint "ömlik" a hó. Gyönyörű! Ez a "jutalmam", hogy hosszú idő után ITT, újra összefoglaltam Magam.)

Címkék: karácsony tél csend softver felállni célállítás

Szólj hozzá!

Érzelmi terror

2010.07.01. 18:49

szerző: FerenczAnikó

 ...botorkálok a Flóriánon.

Keresztanyu megdob tökfőzelékkel, mielőtt sokgyermekes fiához rohanna Ürömre segíteni! A lényeg, lesz ebédem! Egyszercsak semmiből egy belevaló piros pulcsis kérdezőbiztos terem előttem: dallamosan kivágja a jónapotot és hogy válaszolok e 3 kérdésre...ezt mind egyszuszra . Még alig térek magamhoz...szemeim kerestanyut kutatják a betonon, a busz megállóban - elvétettem volna a randi  helyét....Kivülről zavartan mosolygok és rázom a fejem, mint a skype-os hangulatfigurák egyike..azé’ valami olyat is mondok hallkan, szeliden: most nem. De már kapom is a „kegyetlen” választ: egy jónapot köszönést sem???...és továbbáll....sértetten! Én ott állok leforrázva - hosszú percekbe kerül míg lejátszom mi is történt velem ily hirtelen -mitől is érzem oly rosszul magam...még a műmellem sincs rajtam, mert csak leszaladtam a főzelékemért. Szerencsére tegnap egy asszertiv tréningen voltam sokadszorra és már kapisgálok valamit...(egy onkopszichológus tartja a Rákellen, az emberért...alapítványnál!) Ez a „jóképességű” piros polós koránkelő „letámadott”. Engem nem „lát” - nem érzékel, csak nyomja a betanult /gyakorolt „dallamát” – esélyt sem kaptam az „elfogadásra”, de az elutasítást sértettségből már „hozzámvágta” azzal a kiszólással, hogy még köszönni sem tudok neki. Tiszta stressz ez az egyszerű helyzet! Lehetek e én jóember, ha épp nem adok a koldusnak, ha épp most nem válaszolok a munkáját végző kérdezőbiztosnak??                                                      LEHETEK.                                                                                                           

Arany csávókám, ha legközelebb figyelsz rám is ..esetleg elmondom, hogy miért nem válaszolok épp a kérdéseidre......ha figyelsz rám is, még az is lehet kiegyezünk egy közös megoldásban!!! Kérlek máskor ne terrorizáld a közhangulatom, mikor épp az ebédemet várom!!! Az már csak dekor a tortán, ha az emberekből élnél....akkor még gyakorolnod kell a stílusod! Az, hogy sikerült helyretennem az „incidenst” magamban – SZÁMOMRA EREDMÉNY és EZ IS VALAMI-tul'képp sikerélmény. Nem az én problémám volt, hajszál híján felvállaltam!!!!

Szépnapot!Csók.a.

Címkék: incidens jóember érzelmi terror nem az én problémám asszertiv tréning .sikerélmény.tiszta stressz

Szólj hozzá!

8. rész - EGYEDÜL

2010.05.12. 15:34

szerző: Ferencz Anikó

avagy kinek vagyok fontos???

 

Hja, kellett minden – ami megtörtént: hogy az lehessek, ami MA VAGYOK.

 

Kellett, hogy itt álljak egyedül.

Szüleim meghaltak, tesóm külföldön él, nemrég váltam.

 

...és most megtanultam: MAGAMNAK kell, hogy FONTOS legyek MAGAMNAK!!

És felelősséggel tartozom a testemért, ahogy bánok magammal, mibe milyen erőkifejtésbe kényszerítem bele az elmémmel.  És mikor!?

 

Story: fáj a fejem-már 18 éves koromtól! Mondhatni anyáról leányra szált...hányás,fejgörcs-totál rosszullét-aki ismeri átérzi. Sokat próbáltam. Egy ideje feltűnt, ha megbeszélem magammal, ha rá tudok jönni honnan jö’ - miért feszülök be...kioldódik.

Egy kiadós sírás is segíthet! Ki van az találva....ahogy az izzadás is - meg a hónaljszőrzet –

no nem akarom megosztani kedves ,”nyiladozó” olvasótáboromat!

Szóval: Egy gyermek mikor bőgni kezd ...tutira katarzis...el fogja mondani mi fáj és miért,

Hol esett sérelem a lelkén... figyeld csak meg! Ha megengeded magadnak, hogy sírj a szerepjátszó kényszered magad előtt is háttérbe szorul és kijöhet mi bánt igazán, mi az amit nem tudsz megemészteni??? NO? Próbáld ki, ha mered! Gyakorlottabbak már a buszon is engedik folyni a könnyeiket...nekem is sikerült már parkban leülni sírni...ki van ez találva.

Szerintem oldja  az „üss vagy fuss- ha egyiket sem lehet” tételt. Emlékszem a budiban sírtam-mikor a főnök engem akart mindenáron „fekete seggűnek” kikiáltani a munkatársaim előtt...

 

Szóval lemondtam a délelőtti programot....lassan, nagyon szorítottam. Barátnős lett volna...sűrű bocsánat kérésekkel.... és mert szeretek is dumizni az én Tüncimmel...egyre jobban összecsengünk, amíg pasim nincs !)

 

Aztán az esti munkát, ami a mániám: IDENTITY társas - imádom,de fejfájósan rémálom,

már többször csináltam. Miért kell nekem megfeszítenem magam-ki fizeti ezt meg?

Csak ÉN.(Rák 2006-ban)

Végül, amit a legfontosabbnak tartottam egy babazsúr. Egy uncsitesi gyermeke 5éves szülinapja - azt mondta az anyjának régen látott! Hát kell ennél több, tutira odamegyek ahol szeretnek.... De fejfájósan nem megyek! Beszéltem a kiscsajjal is és megígértem mindent, amit lehetett-könnyedén vette! Ő még hisz! Én meg igyekszem megfelelni a bizalmának.

Szóval 3 lemondás egyszerre : elhiszed milyen nehéz döntések voltak?? Nem??

Neked legyen könnyebb!

Délután a fiam meghallgatott kicsit , tudja hogy apja helyett neki nyomom a szöveget...és nagy nehezem, kunyerálásra megmasszírozta a jobb vállam....HATOTT. Utána már

ettem is, én hányás után is simán kívánom az ételt, ha már jobban vagyok...nem tudom a testem mit szól igazán ehhez...sanszos nem a legjobb terápia számára.

 

ÉS MI VAN MA? Itt írok és görcsöl a bal oldalam, a fiam csak 5kor jö’ haza a suliból.

És mit mondok MAGAMNAK?? Az van, amit gondolsz:

Valószínűleg oldódik a görcs a nyakamból, fejemből (reggel még nem fájt csak amikor írni kezdtem..)mint pezsgőből a buborékok...dolgozom magamon, figyelek magamra -megengedem magamnak, mert megengedhetem, hogy nem kell megfelelnem éppen, másoknak..MAGAMNAK VAGYOK FONTOS EGYEDÜL, éppen most!.

Most minden „abba-fejezek”! (anyám szóvicce)

És átadom magam a fejfájásnak illetve  feldolgozásának.

Szép napot NEKTEK!

Szólj hozzá!

7. rész - ITT TARTOK

2010.05.04. 13:22

szerző: Ferencz Anikó

Féléve váltam el körülbelül.

A válás csak térben választ el két embert.

A dolgok ugyanúgy megoldásra várnak közöttünk.

Nekem nem elég jó a helyzet, de meg vagyok merevedve  - lefagytam.

Az én eszközöm a kommunikáció – BESZÉLEK és közben töretlen a bizalmam,hogy mind verbálisan és non-verbálisan átjön felőlem a szeretet.

No, ezt nem sikerült megvalósítanom a házasságomban.

Aznap mikor elválasztottak délután a barátnőmhöz mentem – egy kis sorstársi léleköblögetés....ő később kezdte, de előbb végzett a válásával.....nála inkább az anyagiakat kellett rendezni - kívülről tűnik így.-

.....szóval ahogy csápolok Szentendrén, kiment a bokám, a jobbik-már harmadszorra....a bal is életemben összesen vagy 2x....mit is mondanak erről a könyvek: az én olvasatomban az irányváltás gyors! Az agyam akarta, de a testem –lelkem még nem mozdult vele...

Ja, lehet - így lehet.

Nagyon haragudtam, nagyon elegem volt a jelenlétéből...csak arra használta szinte, hogy kontra-indikáljon mindenben ellenem...és még mutatta is mint az oviban, hogy a legszebb öröm a káröröm!

Ha egy kapcsolat itt tart...ha idáig jutottunk...BRRRR!

Eközben zajlottak a gyerekek felvételijei, anyám halála...a én rákom-bákom...ahol lehetett és próbáltam ráfigyelni... Ő BESZÓLT.

Klassz így intézni az élet nagy dolgait, a családét- miközben a másik ovisan kompenzálja a sértettségét..

Sajna, a tájékoztatásom nem teljeskörű, mivel én magamat nem láttam kivülről – bár k...ra kontrolláltam mindenemet...piszokul sok energia volt!

Ja, és közben szerettem.....próbáltam!

De valamiért nagyon haragudott. Persze én sem vagyok szent ...

A helyzet az hogy régebben is sokat gondolkodtam őrajta.......20 évig próbálkoztam, azt hittem így KELL csinálni: választottál és kitartasz....

Szóval azt gondolom az ő baja régebbi és a mamára dotálható...de ez egy dolog.

A lényeg a megoldás, nekem sem sikerült,de nem is egyedül kellett vón keresnem!

Ugye sanszos???

ÍRJÁTOK meg MI A VÉLEMÉNYETEK!

Vagy csak mi nőcik hiszünk szentimentálisan az örök kettesben?

Nem hiszem.

Nagyon nézem-figyelem a pasikat.

Őket is NŐ NEVELTE.

Tuti, hogy nekik is támaszra van szükségük (ők anyát –feleségre cserélik).

Nekünk meg pláne, csak mi jobban tudjuk megjátszani a választott szerepet – bár ez sem igaz......tán nagyobb az eszköztárunk és színesebb...talán ez igaz lehet.

Úgy tünik megint felfedeztem a forralható melegvizet – de ez az ÉN VÁLTOZATOM.

Én épp most, 50 évesen – egy blogon keresztül is - próbálom összerakni a magam kirakósát!

Címkék: jövő párkapcsolat esély házasság válás jelen

1 komment

...azt gondoltam RÁCSBAN vagyok – BEZÁRVA.

Később rájöttem én magam szűkítem le mozgásterem – VÁLLALÁSBÓL.

POKOLIAN szenvedtem. A magam vállalásától.

Tudok boldog – felszabadult – gyermekien vidám lenni. EZ nagyon JÓ!

           A   SZABAD    GYERMEK .

A bennem élő szülő/felnőtt, ez jobb kategória!/ nem engedte meg.

Évek múlásával pláne....- egy felnőtt nem viháncol. MIÉRT NEM ???

Innentől én leszek az.

Leteszem a régi bánatom – nem is volt az enyém SOHA.

„CSAK” szüleimnek „segítettem” cipelni azt – igyekeztem átvállalni – megfelelni –

sosem voltam otthon benne, mert az az ő életük, vállalásuk, tapasztalatuk.

ÉN a GYERMEK nagyon szerettem őket, még tizenéves lázadásomban is.

(látom fiam szemében a szeretetet, rajta könnyebben, mint lányomon...)

A lányom már „átvállalt” – nem tudom pontosan mi ő és mi belőle én.

Ha elmozdul mellőlem és saját útját járja – majd letisztul,

de az is lehet, amit én „adtam” neki sokáig fogja „cipelni”..Adja Isten, hasznos legyen számára, míg megtalálja a saját eszközeit, megoldásait.

           AKKOR, tehát éljen a SZABAD GYERMEK !

Ezen fáradozom: hogy „elengedjem” gyermekeimet.- szeretetből!

Nehéz. 

(pláne,ha nincs vagy rossz a párkapcsolatod - velük kompenzálsz)

......és azért is mert fenntartom a JOGOT, hogy én átmentem/tapasztaltam,

ezért előadjam/szóvá tegyem NEKIK a véleményem.- kéretlenül is! (még tanulom a hallgatást, az aggódásmentességet!)

Ha beszélek az persze főleg nekem jó.... de azért is megyek, hogy szóvátegyem, elmondhassam.....vezessem, ha hozzám fordul, ha van még bizalma bennem, ha hiteles vagyok a számára és nem játszottam el azt 20 év alatt?!

 

Nagyon bízom és nagyon reménykedem, MAGAMBAN is!

Az egyik legfontosabb célom az életben,

hogy JÓ KAPCSOLATOM legyen GYERMEKEIMMEL – Igazából, felnőttesen!

Itt tartok.

Címkék: élet szülő lány szabadság gyerekek fiú mandala gyermeki lélek

1 komment

5. rész - Valami új kezdete

2010.04.20. 12:47

szerző: Ferencz Anikó

Már régen kerülgettem a Rákellen, az emberért alapítvány irodáját a közelünkben, egy rokonom abban halt meg - egy szórólapjukon olvastam:

A rákbetegség diagnosztizálása nem valaminek a vége,

HANEM VALAMINEK A KEZDETÉT JELENTI.

 

Ilyenkor érzed meg igazán, hogy az élet véges.

Ez nem a halál közeledtét jelentette számomra egyértelműen - túl azon hogy ettől is nagyon féltem, hanem hogy itt az ideje szembenézni a problémáimmal-félmegoldásaimmal-kapcsolataimmal. Nagyon sok volt a feladat és egyszerre, párhuzamosan kellett dolgozni rajta - mint mindig, betegség nélkül is. Attól féltem leginkább sokáig, hogy belülről már a halált választottam megoldásnak!!! Nem tudtam-tudhattam milyen mérvű-mértékű változás lesz elegendő az élethez.....

Ha én csináltam magamnak, vissza is tudom fordítani a folyamatot, ami idáig vezetett!!!!

Müllernél olvastam valahol: ha nem léped meg a változásokat, az élet kikényszeríti azt!

 

VÁLTOZTATNOM KELLETT.

Folyt.köv.

Címkék: jövő kezdet ferencz anikó valami új rák ellen

Szólj hozzá!

4. rész - Minden összefügg

2010.04.13. 11:28

szerző: Ferencz Anikó

Nem a szánalomkeltés a célom, de tény hogy úgy éreztem otthonom sincs, legtöbbet a fürdőkád szélén szontyolodtam anyámék paneljában, ahol laktunk, vagy a konyhában, mikor már mindenki aludt.

Képzeljétek, mindemellett egy nevetős, optimista, játékos alkat vagyok. Isteni volt kifelé „játszani” belül meg hordozni a gubancot - persze ilyen viselkedéssel senki sem értett meg...és én azt is gondoltam, ha nem fogadnak el nem is szeretnek. Mikor mán’ a gödörben vagy egyformán alakul minden gondolat, NEGATÍVAN.....és akkor még jobban meg akartam felelni és így még jobban taszítottam az embereket....lehetett érezni nem vagyok rendben.

A szerepem azért elég jól játszhattam, mert volt aki azt mondta: olyan szép család vagyunk! - Ez nekem nagyon nagy energiabefektetésembe került, ennek a látszatnak a fenntartása!!!

Huhhh - borzasztó volt. Nem a világ, hanem, ahogy én megéltem belülről - mindamellett a sok jó és szép élmény mellett, amit a gyerekek, tesó, férj, szülök tudnak adni - magammal volt bajom, nem voltam kerek-egész, nem jól képviseltem magam kifelé...

Mindenkinek megfelelni, ugyanakkor magam hibáztatni, ha valami rosszul sikerül a környezetemben...ez a beállítódás valóban energia leszívó és hosszú távon még nem a halál, de komoly, halálos betegség előidézője lehet.

Az meg teljesen okés, hogy azt állítják valahol,  hogy selejtes sejtek mindig termelődnek a testben. Betegség akkor lesz, ha rögzült életfilozófiánkkal legyöngítjük immunrendszerünket, ami már ilyen energiák mellett nem képes megsemmisíteni ezeket a sejteket, és azok kedvükre tobzódhatnak, szaporodnak bennünk. Én ezt az állítást felcsippentettem valahol, mert nálam így történhetett.

MINDEN, MINDENNEL ÖSSZEFÜGG.  – számomra mindenképp.

Folyt.

Címkék: élet segítség depresszió baj probléma múlt negatív ferencz anikó

2 komment

Erős anyám, akivel együtt éltünk, „gyermekes” férjem még növelték belső konfliktusaim. Én sem voltam-vagyok szent. Ugyan úgy viselkedtem ahogy ők, játszmáztunk!!! Papám 98-ban szállt ki a ebből a buliból, meghalt 66 évesen.

Sajnálom, ha esetleg ez a megközelítés nem tetszik Neked - de a véleményem

már nekem is az : nem a világgal van a baj, ha valami nem működik körötted!

A világ csak azt adja vissza, ahogy te viszonyulsz hozzá!

És többnyire észre sem vesszük magunk mikor és hogyan viselkedünk...

Szóval bármekkora barom is voltam, de azt nagyon kreatívan tettem – csak épp tanulnom -fejlődnöm kellett volna tapasztalataim által...!

Úgy fest nem megy nekem a tényeim összefoglalása. Mindig belecsúszik az érzelem, ez van!

Volt suli, volt munkahely az élelmiszeriparban...külker vállalatokkal dolgoztam, utaztattak is...de valahogy rosszul éreztem magam....úgy 30 felé már nagyon!Látszik is a régi fényképeken. A húgom is ekkor ment külföldre. Ő ezt a megoldást választotta.

Rossz érzésem férjvállalással és gyermekekkel tompítottam, akiket nagyon-nagyon akartam és már a biológiai órám is csilingelt ...eltöltöttem velük tízen évet...próbálkoztam visszaállni a munkába, újabb herce-hurcák után  sikerült dekorosként elhelyezkednem egy multinál.

Itt kicsit, az elején, kikupálódtam - volt perspektíva, de aztán mivel sem magammal sem a környezettel/emberekkel nem voltam kibékülve, besüllyedtem magamba, vissza a felhalmozódott és megoldatlan problémáimba...olyan volt, mint aki cirka 20 éve ugyanazokat a köröket rója!

Elfáradtam, kiégtem...folyton tartottam magam, görcsösen - sokat vártam el magamtól és mindenkitől általában. Sokat csalódtam...senki és semmi nem volt elég jó.

Folyt.

Címkék: munka apám probléma múlt életcél anyám ferencz anikó

Szólj hozzá!

2. rész - A kreatív barom

2010.04.01. 09:46

szerző: Ferencz Anikó

SZÓVAL, vissza a tényekhez: általános iskola 1974–majd gimi, érettségi 1978.. kerttervező szerettem volna lenni!

De ezt akkor még nem tudtam ilyen pontosan.

Akkor még csak úgy tűnt a diploma megszerzése a nagyon fontos!!!

(Tiszta hülyeség, még ma is látom szülőkön, hogy „mán mindegy mi, csak diplomás légy -a papír kell” sürgetést a gyerekkel szemben.) Hát lediplomáztam,ott ahova felvettek.

Elvacakoltam 3 évet a kertészeti egyetemen – tartósítóipari üzemmérnök lettem, hőátadási együtthatókat számoltam, pedig mindig is a virágok , a dekoráció, a térrendezés vonzott.

Maszek virágosnál dolgoztam a temető mellett,a húgommal együtt, hogy utazhassunk-állandóan bütyköltem, készítettem, csomagoltam, ajándékoztam valamit, valakinek-ez volt számomra az önkifejezés, no meg a karácsony!!!

Térrendezést babaház-készítéssel éltem ki – olyannyira, hogy mikor a családban „elszaporodtak” a gyerekek mindegyik kapott szülinapjára egy-egy babaházat babával, filctollkészlettel - mert amit én csináltam,  minden hófehér volt, még a bútorok is, neki kellett dekorálnia kedvére, ha érdekelte a dolog.

Most már látom az összefüggéseim, kezdem látni egyre jobban.

A rákom előtt meg csak szörtyögtem, szenvedtem az életem úgy összességében – meg akartam felelni, ha éppen másnak nem is, de a magamnak magamról alkotott képnek, ami nagyon szigorú, nagyon kemény erkölcsi normákat, de minden tekintetben erősen korlátozott létet engedélyezett nekem - engedélyeztem magamnak! Micsoda barom voltam.....

Folyt.

Címkék: rák múlt kertészet kerttervezés mi történt ferencz anikó

Szólj hozzá!

Ugye, milyen blikkfangos cím??

Az őszintét megvallva inkább......dolgozom rajta!......és folyamatosan dolgozom!

......mert akkor van vége, ha VÉGE van.

Értitek, ugye?

Egy beköszönő - röviden magamról - fogalmazáson fáradozom, de nem jön össze.

Most soroljam fel az iskoláim???

Igaz, az is adhat némi infót és azonosulást nektek velem! 

NOHÁTAKKOR:

Ferencz Anikó vagyok, 1960-ban születtem májusban!!!Ez fontos, nekem igen! Szeretem ezt a hónapot.

2 gyermekem van, egy 18 éves lány és egy 16 éves fiú. Nagyon büszke vagyok, hogy mindkét nem megadatott nekem gyermekekből!! Az más kérdés, melyiknek mit tudok átadni, pláne mostanság ebben a korban...pedig nagyon erőlködöm - különösen, hogy most túl vagyok egy rákon, 4. éve. Az emberlány, jelenesetben ÉN, ilyenkor azt hiszi felfedezte a forralható meleg vizet és egyedül az az út, az a megküzdés az igazi, amit ő járt végig. Különösen nehéz tud lenni, ha egyébként is egy ilyen kéretlen tanácsadó típus...

Gondolhatjátok nem lehet könnyű a gyerekeimnek lenni.

Csak az vigasztal, tudom senkinek sem könnyű.....egyre inkább tudom és elfogadom.

Ezt tanultam 3 éven át. Azért csak 3, mert ugyan 2006-ban voltam beteg: mellrák, de egy év a terápiáról szólt - én nem tudtam jobbat akkor és valahol el kellett kezdeni a gyógyulást!

Ezek a kezelések eléggé bezsongítanak, ha olyan anyagokat veszel fel a testeddel, amiket mindig is elítéltél a szájaddal!!!!

Azt gondolom, most csak úgy meglebbentek néhány témát. Vannak kedvenceim, amin szeretek, szeretek és fogok is elmélázni, NEKTEK, ha érdekel benneteket hogyan éltem meg a rák segítségével az elmúlt életem – hogyan próbálok önmagam, az énazonos Ferencz Anikó lenni.

Folyt.

Címkék: jövő betegség múlt daganat küzdeni legyőztem a rákot talpra állni

2 komment