Rólam

Ferencz Anikónak hívnak. 50 éves leszek az idén. Van két gyemekem: egy 18éves lány és egy 16 éves fiú. 2006-ban mellrákom volt. Operáció, kemoterápia, sugárterápia,egy ideig hormonterápia-így kezdődött a gyógyulásom. Hogy miért írok? Hogy kiírjam magamból. Hogy jobban lássam az összefüggéseket, vagy hogy más lássa és okuljon belőle. Kívülről látni könnyebb...más szemében a szálkát is!!! Vagy hogy erőt adjak, vagy hogy egyfajta megküzdést mutassak...vagy lehet hogy mindig is írni akartam csak nem állt össze a kép, eddig. ÍROK.

Elérhetőség

legyoztem@gmail.com

Erős anyám, akivel együtt éltünk, „gyermekes” férjem még növelték belső konfliktusaim. Én sem voltam-vagyok szent. Ugyan úgy viselkedtem ahogy ők, játszmáztunk!!! Papám 98-ban szállt ki a ebből a buliból, meghalt 66 évesen.

Sajnálom, ha esetleg ez a megközelítés nem tetszik Neked - de a véleményem

már nekem is az : nem a világgal van a baj, ha valami nem működik körötted!

A világ csak azt adja vissza, ahogy te viszonyulsz hozzá!

És többnyire észre sem vesszük magunk mikor és hogyan viselkedünk...

Szóval bármekkora barom is voltam, de azt nagyon kreatívan tettem – csak épp tanulnom -fejlődnöm kellett volna tapasztalataim által...!

Úgy fest nem megy nekem a tényeim összefoglalása. Mindig belecsúszik az érzelem, ez van!

Volt suli, volt munkahely az élelmiszeriparban...külker vállalatokkal dolgoztam, utaztattak is...de valahogy rosszul éreztem magam....úgy 30 felé már nagyon!Látszik is a régi fényképeken. A húgom is ekkor ment külföldre. Ő ezt a megoldást választotta.

Rossz érzésem férjvállalással és gyermekekkel tompítottam, akiket nagyon-nagyon akartam és már a biológiai órám is csilingelt ...eltöltöttem velük tízen évet...próbálkoztam visszaállni a munkába, újabb herce-hurcák után  sikerült dekorosként elhelyezkednem egy multinál.

Itt kicsit, az elején, kikupálódtam - volt perspektíva, de aztán mivel sem magammal sem a környezettel/emberekkel nem voltam kibékülve, besüllyedtem magamba, vissza a felhalmozódott és megoldatlan problémáimba...olyan volt, mint aki cirka 20 éve ugyanazokat a köröket rója!

Elfáradtam, kiégtem...folyton tartottam magam, görcsösen - sokat vártam el magamtól és mindenkitől általában. Sokat csalódtam...senki és semmi nem volt elég jó.

Folyt.

Címkék: munka apám probléma múlt életcél anyám ferencz anikó

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://legyoztem.blog.hu/api/trackback/id/tr911901231

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.