Rólam

Ferencz Anikónak hívnak. 50 éves leszek az idén. Van két gyemekem: egy 18éves lány és egy 16 éves fiú. 2006-ban mellrákom volt. Operáció, kemoterápia, sugárterápia,egy ideig hormonterápia-így kezdődött a gyógyulásom. Hogy miért írok? Hogy kiírjam magamból. Hogy jobban lássam az összefüggéseket, vagy hogy más lássa és okuljon belőle. Kívülről látni könnyebb...más szemében a szálkát is!!! Vagy hogy erőt adjak, vagy hogy egyfajta megküzdést mutassak...vagy lehet hogy mindig is írni akartam csak nem állt össze a kép, eddig. ÍROK.

Elérhetőség

legyoztem@gmail.com

...azt gondoltam RÁCSBAN vagyok – BEZÁRVA.

Később rájöttem én magam szűkítem le mozgásterem – VÁLLALÁSBÓL.

POKOLIAN szenvedtem. A magam vállalásától.

Tudok boldog – felszabadult – gyermekien vidám lenni. EZ nagyon JÓ!

           A   SZABAD    GYERMEK .

A bennem élő szülő/felnőtt, ez jobb kategória!/ nem engedte meg.

Évek múlásával pláne....- egy felnőtt nem viháncol. MIÉRT NEM ???

Innentől én leszek az.

Leteszem a régi bánatom – nem is volt az enyém SOHA.

„CSAK” szüleimnek „segítettem” cipelni azt – igyekeztem átvállalni – megfelelni –

sosem voltam otthon benne, mert az az ő életük, vállalásuk, tapasztalatuk.

ÉN a GYERMEK nagyon szerettem őket, még tizenéves lázadásomban is.

(látom fiam szemében a szeretetet, rajta könnyebben, mint lányomon...)

A lányom már „átvállalt” – nem tudom pontosan mi ő és mi belőle én.

Ha elmozdul mellőlem és saját útját járja – majd letisztul,

de az is lehet, amit én „adtam” neki sokáig fogja „cipelni”..Adja Isten, hasznos legyen számára, míg megtalálja a saját eszközeit, megoldásait.

           AKKOR, tehát éljen a SZABAD GYERMEK !

Ezen fáradozom: hogy „elengedjem” gyermekeimet.- szeretetből!

Nehéz. 

(pláne,ha nincs vagy rossz a párkapcsolatod - velük kompenzálsz)

......és azért is mert fenntartom a JOGOT, hogy én átmentem/tapasztaltam,

ezért előadjam/szóvá tegyem NEKIK a véleményem.- kéretlenül is! (még tanulom a hallgatást, az aggódásmentességet!)

Ha beszélek az persze főleg nekem jó.... de azért is megyek, hogy szóvátegyem, elmondhassam.....vezessem, ha hozzám fordul, ha van még bizalma bennem, ha hiteles vagyok a számára és nem játszottam el azt 20 év alatt?!

 

Nagyon bízom és nagyon reménykedem, MAGAMBAN is!

Az egyik legfontosabb célom az életben,

hogy JÓ KAPCSOLATOM legyen GYERMEKEIMMEL – Igazából, felnőttesen!

Itt tartok.

Címkék: élet szülő lány szabadság gyerekek fiú mandala gyermeki lélek

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://legyoztem.blog.hu/api/trackback/id/tr71953137

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pingpongping 2010.05.06. 16:27:23

nekem az egyik legfontosabb célom az életben , hogy JÓ KAPCSOLATOM legyen SZÜLEIMMEL !

amúgy nagyon jó írás !!!