Rólam

Ferencz Anikónak hívnak. 50 éves leszek az idén. Van két gyemekem: egy 18éves lány és egy 16 éves fiú. 2006-ban mellrákom volt. Operáció, kemoterápia, sugárterápia,egy ideig hormonterápia-így kezdődött a gyógyulásom. Hogy miért írok? Hogy kiírjam magamból. Hogy jobban lássam az összefüggéseket, vagy hogy más lássa és okuljon belőle. Kívülről látni könnyebb...más szemében a szálkát is!!! Vagy hogy erőt adjak, vagy hogy egyfajta megküzdést mutassak...vagy lehet hogy mindig is írni akartam csak nem állt össze a kép, eddig. ÍROK.

Elérhetőség

legyoztem@gmail.com

7. rész - ITT TARTOK

2010.05.04. 13:22

szerző: Ferencz Anikó

Féléve váltam el körülbelül.

A válás csak térben választ el két embert.

A dolgok ugyanúgy megoldásra várnak közöttünk.

Nekem nem elég jó a helyzet, de meg vagyok merevedve  - lefagytam.

Az én eszközöm a kommunikáció – BESZÉLEK és közben töretlen a bizalmam,hogy mind verbálisan és non-verbálisan átjön felőlem a szeretet.

No, ezt nem sikerült megvalósítanom a házasságomban.

Aznap mikor elválasztottak délután a barátnőmhöz mentem – egy kis sorstársi léleköblögetés....ő később kezdte, de előbb végzett a válásával.....nála inkább az anyagiakat kellett rendezni - kívülről tűnik így.-

.....szóval ahogy csápolok Szentendrén, kiment a bokám, a jobbik-már harmadszorra....a bal is életemben összesen vagy 2x....mit is mondanak erről a könyvek: az én olvasatomban az irányváltás gyors! Az agyam akarta, de a testem –lelkem még nem mozdult vele...

Ja, lehet - így lehet.

Nagyon haragudtam, nagyon elegem volt a jelenlétéből...csak arra használta szinte, hogy kontra-indikáljon mindenben ellenem...és még mutatta is mint az oviban, hogy a legszebb öröm a káröröm!

Ha egy kapcsolat itt tart...ha idáig jutottunk...BRRRR!

Eközben zajlottak a gyerekek felvételijei, anyám halála...a én rákom-bákom...ahol lehetett és próbáltam ráfigyelni... Ő BESZÓLT.

Klassz így intézni az élet nagy dolgait, a családét- miközben a másik ovisan kompenzálja a sértettségét..

Sajna, a tájékoztatásom nem teljeskörű, mivel én magamat nem láttam kivülről – bár k...ra kontrolláltam mindenemet...piszokul sok energia volt!

Ja, és közben szerettem.....próbáltam!

De valamiért nagyon haragudott. Persze én sem vagyok szent ...

A helyzet az hogy régebben is sokat gondolkodtam őrajta.......20 évig próbálkoztam, azt hittem így KELL csinálni: választottál és kitartasz....

Szóval azt gondolom az ő baja régebbi és a mamára dotálható...de ez egy dolog.

A lényeg a megoldás, nekem sem sikerült,de nem is egyedül kellett vón keresnem!

Ugye sanszos???

ÍRJÁTOK meg MI A VÉLEMÉNYETEK!

Vagy csak mi nőcik hiszünk szentimentálisan az örök kettesben?

Nem hiszem.

Nagyon nézem-figyelem a pasikat.

Őket is NŐ NEVELTE.

Tuti, hogy nekik is támaszra van szükségük (ők anyát –feleségre cserélik).

Nekünk meg pláne, csak mi jobban tudjuk megjátszani a választott szerepet – bár ez sem igaz......tán nagyobb az eszköztárunk és színesebb...talán ez igaz lehet.

Úgy tünik megint felfedeztem a forralható melegvizet – de ez az ÉN VÁLTOZATOM.

Én épp most, 50 évesen – egy blogon keresztül is - próbálom összerakni a magam kirakósát!

Címkék: jövő párkapcsolat esély házasság válás jelen

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://legyoztem.blog.hu/api/trackback/id/tr521973764

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kales 2010.05.18. 13:37:54

Kedves Anikó!
Ahogy most rátaláltam az írásodra, azt hiszem , egyszer beszélgetnünk kellene, teljesen azonos az élet szitunk.Középkorú nő, daganat, rossz házasság, hjajj de sokan lehetünk még ...
Üdvözöllek: Marcsi