Rólam

Ferencz Anikónak hívnak. 50 éves leszek az idén. Van két gyemekem: egy 18éves lány és egy 16 éves fiú. 2006-ban mellrákom volt. Operáció, kemoterápia, sugárterápia,egy ideig hormonterápia-így kezdődött a gyógyulásom. Hogy miért írok? Hogy kiírjam magamból. Hogy jobban lássam az összefüggéseket, vagy hogy más lássa és okuljon belőle. Kívülről látni könnyebb...más szemében a szálkát is!!! Vagy hogy erőt adjak, vagy hogy egyfajta megküzdést mutassak...vagy lehet hogy mindig is írni akartam csak nem állt össze a kép, eddig. ÍROK.

Elérhetőség

legyoztem@gmail.com

Szeva.

Utálkozom magam…miért is?

Mindent megmagyaráztam magamnak, lyányomnak…

Mégis bocsi- bocsi -bocsi ezerszer…nem bírom abbahagyni az önmarcangot, látszólag!

 

Mi a pics’ van ???

A lyányé a cica. Átvállaltam-lakjon velem, mert nedves lakásba költözött. De komolyan gondoltam.

Majd visszamondtam. Bepara - komolyan.

Most csendben utálom magam, mert megbízhatatlannak tartom magam.

 

Nekem kell a macsit „vinnem”? Én vállaltam?

Nem.

Mért venném ki a kezéből???

Önállóságot a lánynak.

 

Bizalmatlan voltam??

Igen, as’szem.

 Beavatkozás - kézből kivevés - bizalmatlanság.

Megoldja!

 

Nem számit a pénz csak az együttlét délelőtt a lànyommal – délután mért parázok a macsi miatt és egy szaktanácsadóval rágerjesztem magam….miért?

Macs tekintetében nagy a gyakorlata - de gyerekben mögöttem tart.

BIZALOM mindenképp, minden esetben, némi felkérdezéssel, elsösorban GYERMEKEIMNEK!!

 

Csak ülök.

Nem akarok haladni dolgaimmal: mosogatás, főtt étel minőségének megítélése a frigoban…

Fiamnak tolom át…gáz! Mesélem neki.

Ő ad megerősítést - pedig már biztos unja.

 

Ex tovarebben folyton - kihasznál….....mást-meg én ....??

 

Jó volt lánnyal – maccsal itthon, illetve lány többnyire rosszkedvű volt….tán a fiúk….!?

Ami neki jó ….nekem is – macsról ujra beszéltünk.

Tudd mindent, amitől paráztam.

Fosós nyünyő vagyok, aki szeret intézkedni, segíteni.

Alárendelődik anyuci – lány arca a villamoson ”megalázó” számomra – mit össze lihegek neki és ez van. Vagy nem is rolam szol az arca...önmagàt tükrözi.....?

 

Állandó megerősítés szükséges, nekem.

 

Különben ÖNUTÁLAT, de nehéz!

Felvállaltam a macsit, de ezért nem fog hazajönni, visszaköltözni miatta - nem ígérheti ezt, megmondta….jogos.

Elhangzott, hogy egy hónapig lesz a próbaköltözés …….

 

Nem t’om mit akarok – most hiányzik a macs – de nem, inkább a lyány?????

 

Elköltőzik a lyány és megelégszem a macskájával - felvállalom helyette?????

De hát nem nekem kell a maccs, csak jó volt míg itt volt, el bírtam viselni…

 

Lyány képes terrorizálni érzelmileg – hagyom magam - arca a villamoson, kész büntetés…mint régen az apjáé!

 

Visszaléptem macstól –megsajnáltam, de én sajnálatból vállalok ?.. mint férjet is.

Valaki akarjon és hagyom magam, mint ex mondja új kapcsolatára - mint én is –EDDIG.

..

Megfutamodtam??

Nekem szabad. Megbocsájtom Magamnak.

Pont a gyerekemmel ? - Pont.

Most? Most!

Kijött belőlem.

Nem ő kérte, én ajánlkoztam, és meggondoltam… jogom van hozzá.

Csokit tudok venni, enni adni, ebédet fizetni….ha kér segíteni…állandóan ajánlkozom, hogy jó-fej legyek??!! Azért?.....magam miatt vagy önzetlen értük...???

Nagyon szeretem őket. Saját magam zsarolom meg, ők csak utánoznak, mikor így bánnak velem. Magam elé helyezem az ő érdekeik - akkor is, ha nekem nem jó??

Vajon MER KÉRNI ??? ...tölem,ha mégis szüksége lesz valamire...?

Kérjetek és adatik.

Én kérem, hogy segítsetek a lehető legjobban lerendezni ezt a helyzetet a lányom és a macsek számára is !

 

FIAM:

Aggódom a büdös router miatt is….

Önzésből - nekem is net külön???

Gyereknél büdösít…sugároz, az ő szobájában van minden ketyere!

Mért van az az érzésem, hogy gyerekeim rongálom??? Ártok nekik??

Anyám mondta??

Pszichodrámacsoport, no de állandóan?!

 

Jó-fejség, hogy nem mondják: állandóan parázol, hogy szarul csinálod...…unjuk.

Sok kritikát magamra vettem! Ex, anyám, tesóm, Bözsim  ….

SENKI NEM IGAZOL, hogy jól csinálod….Exem egyszer: ”nagy a türelmed a srácokhoz!.. és még jól is tartod magad!”

Felelősség a másik (a legkedvesebb) életéért??? GYERMEKEIMÉRT. De már 18-ak.

Állandó volt. A görcs.

Egyedül Éééééénnn ?? Mikor kicsik voltak……

Most inkább a macskát is ÉÉÉNnnnnn….?(túlpara,…bolhából elefántot/mondta ex.)

 

Nem. Ez a probléma az övé.(felelösség a cica utàn)

Nem is értem a lakhelyválasztását ?? Sajnálom a cicát..és közben az idillt siratom –

amiben Ő nem is érezte jól magát - morcot vágott itthon.

Elköltőzik és hazajár. Ez van : kísérlet - én támogatom, csak figyelmeztettem macska körülményeire – amit amúgy is tudott. Nagyjából mindennel tisztában volt.

BÍZOM A LÁNYOMBAN.

Gyakorolom.

(As`szem, legelöbb magamban kéne. NAGYON éS MINDIG.)

 

Címkék: kritika bizalom sajnálat önutálat bepara anya lyánya

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://legyoztem.blog.hu/api/trackback/id/tr592968411

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.