Erős anyám, akivel együtt éltünk, „gyermekes” férjem még növelték belső konfliktusaim. Én sem voltam-vagyok szent. Ugyan úgy viselkedtem ahogy ők, játszmáztunk!!! Papám 98-ban szállt ki a ebből a buliból, meghalt 66 évesen.
Sajnálom, ha esetleg ez a megközelítés nem tetszik Neked - de a véleményem
már nekem is az : nem a világgal van a baj, ha valami nem működik körötted!
A világ csak azt adja vissza, ahogy te viszonyulsz hozzá!
És többnyire észre sem vesszük magunk mikor és hogyan viselkedünk...
Szóval bármekkora barom is voltam, de azt nagyon kreatívan tettem – csak épp tanulnom -fejlődnöm kellett volna tapasztalataim által...!
Úgy fest nem megy nekem a tényeim összefoglalása. Mindig belecsúszik az érzelem, ez van!
Volt suli, volt munkahely az élelmiszeriparban...külker vállalatokkal dolgoztam, utaztattak is...de valahogy rosszul éreztem magam....úgy 30 felé már nagyon!Látszik is a régi fényképeken. A húgom is ekkor ment külföldre. Ő ezt a megoldást választotta.
Rossz érzésem férjvállalással és gyermekekkel tompítottam, akiket nagyon-nagyon akartam és már a biológiai órám is csilingelt ...eltöltöttem velük tízen évet...próbálkoztam visszaállni a munkába, újabb herce-hurcák után sikerült dekorosként elhelyezkednem egy multinál.
Itt kicsit, az elején, kikupálódtam - volt perspektíva, de aztán mivel sem magammal sem a környezettel/emberekkel nem voltam kibékülve, besüllyedtem magamba, vissza a felhalmozódott és megoldatlan problémáimba...olyan volt, mint aki cirka 20 éve ugyanazokat a köröket rója!
Elfáradtam, kiégtem...folyton tartottam magam, görcsösen - sokat vártam el magamtól és mindenkitől általában. Sokat csalódtam...senki és semmi nem volt elég jó.
Folyt.
