Már régen kerülgettem a Rákellen, az emberért alapítvány irodáját a közelünkben, egy rokonom abban halt meg - egy szórólapjukon olvastam:
A rákbetegség diagnosztizálása nem valaminek a vége,
HANEM VALAMINEK A KEZDETÉT JELENTI.
Ilyenkor érzed meg igazán, hogy az élet véges.
Ez nem a halál közeledtét jelentette számomra egyértelműen - túl azon hogy ettől is nagyon féltem, hanem hogy itt az ideje szembenézni a problémáimmal-félmegoldásaimmal-kapcsolataimmal. Nagyon sok volt a feladat és egyszerre, párhuzamosan kellett dolgozni rajta - mint mindig, betegség nélkül is. Attól féltem leginkább sokáig, hogy belülről már a halált választottam megoldásnak!!! Nem tudtam-tudhattam milyen mérvű-mértékű változás lesz elegendő az élethez.....
Ha én csináltam magamnak, vissza is tudom fordítani a folyamatot, ami idáig vezetett!!!!
Müllernél olvastam valahol: ha nem léped meg a változásokat, az élet kikényszeríti azt!
VÁLTOZTATNOM KELLETT.
Folyt.köv.