......vigyázat, ha egy srác nem veszi észre milyen szerepkörrel hódít, beleragadhat egyikbe-másikba.
Az enyém az elesettet játszotta - karolj fel néma kiáltással....mindezt csak azért gondolom mert egy ideje rájöttem, a sajnálat amit iránta éreztem - erősen belejátszott a kapcsolatunkba. Örökös problémái az előttem lévő nőkkel ugyanez volt..eléadta a kisfiút, mikor felkarolták, biztonságban érezte magát leadott egy macsós karaktert,vagy inkább egy lázadó kisfiút...éreztem hogy ez a mamára dotálható, de mi ez nekem : Majd Én megmentem!!! Hát erre rá is izgultam, tartott 20 évig. Anyáskodtam. Azért szép is volt, mert idöközben itt-ott elismertük egymást, kicsit tán tiszteltük is...de ez a buta szerepjáték, mindig visszajött és a bízalom is csak fogyott. Nem egyenrangú felnőtt kapcsolat volt...bár néha szerintem az is volt benne. És ahogy Csernus Papa mondá': a szüleiddel nem lesz az igazi a párkapcsolatod!
Ki fog szeretkezni az anya vagy apapótlékával???
A legszomorúbb, hogy ÉN IS VALAMI HASONLÓT JÁTSZOTTAM úgy 30 felé,mikor hozzámentem. Becsületemre váljék,az utsó pillanatban elfogott a pánik,de munkával gyógyítottam....később ezt visszakaptam csőstül! Mikor kellett volna a társasága ő ímigyen felelt: fönők vagyok, 30 beosztottal, nem érek Rád! A "beütésekhez" nagyon értett.
...de becsülettel húztam tovább,azt hittem így kell csinálni. Ha vállaltam, a halálig tart. Mellékesen a munkahelyeimmel is így voltam. Sanszos ez a rosszul értelmezett helytállás még a szocból szülöktől jön,vagy egy fajta attitüd, amibe elég sokan beleszorulunk és Magunk zárjuk Magunkat korlátok közé....elveink szilárdulhatnak és a mozgástér amit megengedünk magunknak minimális lesz...így aztán kifogásként gyakran hallható...én szeretem a munkám-nincs más választásom- a gyermekek-a válság... Mert nem látom a fától az erdőt!!!!! Tipice. Gyáva vagyok fellállni és assz'ondani : köszönöm, elég volt ! Más után nézek...és ez pepítában egy párkapcsolatban...akkor már két tűz között vagyol!! Tiszta "Cserna-papa" ! Hiába csipem a stílusát, bennem is van valami hasonló beszológatós...vagy csak szimplán utánzom.
Akkor assz'em a szeretet egy olyan dolog, amiért kuncsorogni nem lehet...akkor csak megsajnálnak. Szülőknél tán müködik ez a lelki zsarolás, oda-vissza gyermek és felnőtt között...tán itt tanuljuk meg ezt a játékot...látjuk a felnőttektől....és vesszük a mintát öntudatlan, nyitottan, kócos fejjel....később átlátjuk- kicsit lázadunk vagy nagyon...és újra meg újra belesétálgatunk. Mert szeretet az kell, de csak úgy kapható...ha adod! Tökre besértődtem,mikor ezt halottam egy karizmatikus embertől:Te adsz elöször...!!Ehhez bízalom kelletik - az meg kicsit kevés úgy átlagosan manapság, korral fordítottan arányos...DE VAN, MEGVAN!
KERESSSÜK HÁT TOVÁBB! Ki keres az talál,de legalábbis tapasztal és az sem elvetendő.
üdv.
BOCCS, a helyesírásért - ha írok nem gondolkodom,csak írok.