...botorkálok a Flóriánon.
Keresztanyu megdob tökfőzelékkel, mielőtt sokgyermekes fiához rohanna Ürömre segíteni! A lényeg, lesz ebédem! Egyszercsak semmiből egy belevaló piros pulcsis kérdezőbiztos terem előttem: dallamosan kivágja a jónapotot és hogy válaszolok e 3 kérdésre...ezt mind egyszuszra . Még alig térek magamhoz...szemeim kerestanyut kutatják a betonon, a busz megállóban - elvétettem volna a randi helyét....Kivülről zavartan mosolygok és rázom a fejem, mint a skype-os hangulatfigurák egyike..azé’ valami olyat is mondok hallkan, szeliden: most nem. De már kapom is a „kegyetlen” választ: egy jónapot köszönést sem???...és továbbáll....sértetten! Én ott állok leforrázva - hosszú percekbe kerül míg lejátszom mi is történt velem ily hirtelen -mitől is érzem oly rosszul magam...még a műmellem sincs rajtam, mert csak leszaladtam a főzelékemért. Szerencsére tegnap egy asszertiv tréningen voltam sokadszorra és már kapisgálok valamit...(egy onkopszichológus tartja a Rákellen, az emberért...alapítványnál!)
Arany csávókám, ha legközelebb figyelsz rám is ..esetleg elmondom, hogy miért nem válaszolok épp a kérdéseidre......ha figyelsz rám is, még az is lehet kiegyezünk egy közös megoldásban!!! Kérlek máskor ne terrorizáld a közhangulatom, mikor épp az ebédemet várom!!! Az már csak dekor a tortán, ha az emberekből élnél....akkor még gyakorolnod kell a stílusod! Az, hogy sikerült helyretennem az „incidenst” magamban – SZÁMOMRA EREDMÉNY és EZ IS VALAMI-tul'képp sikerélmény. Nem az én problémám volt, hajszál híján felvállaltam!!!!
Szépnapot!Csók.a.